Meg persze Nagytesó is....

Végre, végre, végre hazahoztuk Pöttömöt, Picur már láthatóan kiváncsi volt és várta, hogy akkor pontosan mit is reklámoztunk neki az elmúlt hónapokban. Hát, nem vagyok benne egészen biztos, hogy erre számított... persze Picur egy tündérlány, így Kistesóval is nagyon aranyosan viselkedik: simogatja, betakargatja ("lábikóját is"), szeretgeti, puszilgatja és ennek megfelelően felébreszti, agyonnyomja, megijjeszti, de Pöttöm azért állja a sarat. A direkt kommunikáció szerint tehát béke van és árad a szeretet, de azért a képlet nem ilyen egyszerű. Először is Picur mindent ki szeretne sajátítani, hiszen eddig minden az övé volt ("Hej, az az enyém!"), de mivel megmagyaráztuk neki, hogy nem lehet, áttért a "Kipróbálom, jó?" stratégiára:

Kipróbálni, persze mindent kipróbálhat, így Picur már feküdt a bölcsőben, a mózesben, megpróbált számtalan 56-os babaruhát magára húzni, személyes kedvencem pedig az volt, amikor hazaérkezésünk után kikövetelte magának a hordozó kipróbálását, majd felszólította az apját, hogy akkor most őt is hordozza benne körbe-körbe :-) A legrosszabbul persze a szoptatást bírja, legjobb esetben csak simán tornázik közben rajtam, rosszabb esetben ön-és közveszélyes akciókba kezd és bekapcsolja a szelektív hallás funkciót, azaz verbálisan nem irányítható. A hazaérkezésünk napján volt a legrosszabb a helyzet, azóta folyamatosan javul: mióta van rendesen tejem, Pöttöm jóval többet alszik és így nem zavar sok vizet, Picur pedig kezdi megszokni, hogy a mózesben mindig ott szuszog valaki. Mondjuk ma is felszólított etetés közben, hogy rakjam vissza aludni az ágyacskájába, de alapvetően most inkább a kiváncsiság mint a féltékenység dominál. Reggel például semmi gondja nem volt abból, hogy az ágyunkban találta Pöttömöt (Maczkó éppen büfiztetett), inkább befeküdt mellé és megpróbált kommunikálni vele. Az mondjuk eléggé zavarja, hogy Pöttöm nem tud mást, csak sírni, hiszen az neki egy negatív visszajelzés. Mondjuk ugyan, hogy ő még kicsi és csak sírni tud, de valljuk be, ennek így nem sok értelme van. Ezért aztán nagy volt az öröm, amikor Pöttöm ránézett és prüszkölt egyet, Picur gyorsan vissza is prüszkölt neki :-)

Elég vicces az is, ahogy megpróbálja behelyezni a családba az új jövevényt, az első nap például következetesen kedvenc Lovagja öccsének a nevén szólította, hiszen ő az egyetlen Kistesó, akit eddig ismert (és akiről tudja, hogy valaki Kistesója). Az esti alvás előtti halandzsába is bekerült Pöttöm baba, tegnap este például ezt énekelgette: "Kistesó sír. Nem sír, nevet! Nevet, nevet, nevet!" - gondolom ő is ismeri az önbeteljesítő jóslat intézményét.

Mi igyekszünk megkönnyíteni a dolgát, eddig minden nap volt Anyás programja, amikor kettesben kimentünk a játszótérre vagy a kertbe, illetve sokat puszilgatjuk, dícsérjük és szeretgetjük. Ennek ellenére több a konfliktus is, mert mindenki fáradtabb és egy rakat új szabályt kell megtanulni (Kistesót nem rángatjuk ki Anya kezéből, Kistesó ruháit nem húzzuk a földön és nem adjuk rá a macira - vagy legalábbis nem mindegyiket), így több a hiszti is, de ennek csak egy része köthető Pöttömhöz, a többit simán a "terrible two" számlájára írom. Próbálunk türelmesek lenni, de persze nem mindig sikerül. Szerencsére Picurt néha lenyúlják a nagyszülők, akiknél még nincs trónkövetelés és akik mindenféle vicces programot találnak ki mint például az oroszlánok meglátogatása a hídon vagy a királylány megkeresése a korzón. Így ma este például Picur nem is találkozott igazán Pöttömmel, mert Kistesó végigaludta Picur vacsoráját, fürdetését és altatását is. Cserébe Pöttöm is dupla-figyelmet kapott ma este, tiszta idill az életünk. Ráadásul a dupla program után a szülőket sem kell majd hosszan altatni, azt hiszem...