Nem alszik, egyszerűen nem akar, unja, van jobb dolga, micsoda hülyeség ez az egész délutáni alvás, a kétévesek világa ehhez túl izgalmas, nem igaz? Én persze nem és nem és nem akarok ebbe belenyugodni, fárasztom rendületlenül, minden nap új hittel rakom le a kiságyba, hogy na, majd ma biztos, újra, mint régen, jaj de jó is volt! De nem, ő győz (miért nem vagyok meglepve), egy órán keresztül elvan, énekel, táncol, olvas magának, esetleg beszélget a dudukkal, majd közli, hogy akkor most már ki akar jönni, mert unja a bulit.
Pedig lefárasztom, Isten látja lelkem, ma reggel például bevittem az egyetemre (illusztrálandó, hogy miért adom le utolsó utáni határidős napon a disszertációmat, teljesen meggyőző volt, mindent megengedtek), de úgy mentünk, hogy a Gellért téren parkoltunk, onnan villamossal mentünk át az egyetemhez!, ott bementünk a piacra pogácsáért, onnan be az egyetemre, majd vissza ugyanez. Mivel a villamosozás teljesen feldobta (a villamoson mindenkivel közölte: Nézd, néni! Villamoson utazom! Nézd, bácsi! Villamoson utazom! illetve hosszan integetett az érkező és induló villamosoknak és utazóknak, szereztünk pár jó napot a BKVzóknak. Hiába nálunk csak busz jár, Picur csak azon utazott még), levezetésképpen meglátogattuk a Fáncsit és elsétáltunk a közeli ruhaboltba (ahol vásároltunk pár nyári divatcuccot, ugymint nadrágot és felsőket), majd visszasétáltunk a nagyihoz. Ezek után a kocsiban már olyan fáradt volt, hogy énekelnem kellett, nehogy elaludjon és minden percben ásított kettőt. Majd hazajött, ebédelt, hozzám bújt, elengedte magát, beraktam a kiságyba....
... és nem aludt. Felélénkült (kiságy! dudu! könyv!) és miután meghallgatott pár mesét és énekelt magának pár dalt, kijött és azóta körülöttem rosszalkodik.
Én meg kivételesen ittam egy második kávét. És megírtam ezt a posztot. Valaki, ötlet, megoldás? Vagy nyugodjak bele, hogy vége a délutáni nyugalomnak? Segítsetek!!!!
