Már nagyon vártam és végre-végre jönnek majd a gyerekszájas bejegyzések :-) Most még csak vicces elszólások vannak, a mai nap termése például a "kadobács". Na, mi az? Hát, persze, a bodobács bogarak, akik előbújtak a kertben és kivívták Picur olthatatlan figyelmét és szimpátiáját. Először katicának titulálta őket, hiszen pirosak és pettyesek, de én nem tágítottam, hogy ezek nem katicák, hanem bodobácsok (vagy sem, de én így hívom őket és kész). Picur végül respektálta a szaktekintélyemet és úgy döntött, hogy megszámolja a kadobácsokat :-) Egy, kettő, három, négy, hat, nyolc, kilenc, hét!
Szintén mai elnevezés a "pakagáj", akiket sokat emleget, mert ma látott 11 élő hullámos papagájt és eléggé megijjedt tőlük.
Egyenlőre azonban az elszólásoknál sokkal gyakoribbak a "honnan tudja ezt a gyerek?" típusú rácsodálkozások. Ma reggel pelenkázás közben például ezt bírta mondani:"Kapcsold be, Réka, banyát, légy szíves!" ?!?!?! Ugyanis meg akarta nézni a Maszakbál DVD-ről, a banyát. A motiváció fontossága máskor is tetten érhető volt, valamelyik nap például kiment a konyhába és angyali mosollyal közölte, hogy "Szeretnék csokit" pedig még nem is erőltetjük nála a szépenkérés művészetét. Persze azért többségében felszólít, az egyik reggel például "innivalót kérek" kéréssel fogadott. A kedvencem azért továbbra is az, hogy ha valami kedvére valót helyezünk kilátásba (gyere, olvasunk Boribont vagy gyere, kapsz joghurtot vagy gyere, megyünk a játszótérre), akkor nagy mosollyal megörül, hogy "Jaj, de jó!" :-))
