Kicsit mozgalmasra sikeredtek az ünnepek... az én hipertársas lányom éppen nem engedi, hogy kivegyem a kiságyából, ott akar maradni EGYEDÜL és csak a vau-vauját tartja érdemesnek a társaságára. Így én kénytelen vagyok egyedül blogolni a nappaliban, elhanyagolt anyuka lettem :-)
Én megértem egyébként a lányt, jó pár nagyszabású vendégségen vagyunk túl, ahol persze nagyon jól érezte magát, de mivel a múlt heti köhögős-megfázós bacit még nem heverte ki teljesen, ráadásul délután sem aludt semmit, mert éppen alvásidőben érkezett a vizes szétverni a kismosdót, így ráfér a pihenés. Meg rám is, ugyanis jól sejtettem beköszöntött a dackorszak, így a lány most 90% tündér 10% boszorkány lett, de annyira, hogy vagy üvöltve veri magát a földhöz (múlt éjjel például hajnali háromkor) vagy átölel, ad egy puszit és közli, hogy "szeret". Hasonló arányok mutatkoznak meg a szókincsében is: 90%-ban nagyon vicces dolgokat mond ("Cilinder!" - és tényleg az), 10%-ban pedig azt sikítja, hogy "NEM!!!" esetleg "KISZÁLLSZ!". Nekem ez utóbbi a kedvencem, főleg, ha a földön fekve ordítja, mert akkor tényleg semmi, de semmi esélyem sincs arra, hogy kitaláljam mit is akarhat.
Pedig össze kell szednem magam, mert a dackorszakot most tanuljuk, egyenlőre még vaktában lövöldöz a gyerek, de ma, amikor az egyik üzlet közepén vágta el magát, láthatóan ráébredt, hogy ez sokkal hatásosabb mint ha ugyanezt otthon csinálja. Ugyanígy kezdi felismerni, hogy vannak olyan kritikus élethelyzetek (a meredek lépcső közepe, a liftből való ki-és beszállás ideje), amikor Anya sokkal élénkebben reagál és sokkal idegesebb lesz, ami ugye jó, mármint a Picurkának céljai elérésére. Szóval össze kell szednem magam, nem is értem, miért járnak emberek jógázni és taichizni a "türelem tanulásához", Picurkánál nincs jobb tréner a jellem megacélozásához.
Azért nem panaszkodom, 90%-ban tényleg tündér, nagyon jól tűri, hogy last-minute karácsonyi vásárolgatunk, takarítunk és csomagolunk. Sőt, saját tudása szerint segít is, a múltkor a nagymamájától például elkérte a törlőrongyot és szakszerűen elkezdte törölgetni az ablakkeretet :-) Ráadásul a babákra sincsen már gondunk, megeteti, átpelenkázza és lefekteti őket, most pedig, ahogy hallom a kutyuskáját is elaltatja. Éppen énekel neki, ez továbbra is a legjobb műfaj, ilyenkor mindenfélét összehord, amit aznap hallott, meg szabadon asszociál, például ránéz a ruhájára és énekli, hogy "pöttyös", majd eszébe jut, hogy "kalapok" (mert van egy ilyen dalocska, hogy pöttyös kalapok), amiről eszébe jut, hogy "sapka" és onnantól jön a lista, hogy "kabát, sál, cipő", majd folytatja, hogy "hohó" és "ajaj" és "lépcső" (merthogy onnan gurult le a múltkor, ajaj).Mindezt énekelve, tiszta musical lett az életünk :-)
