Eltűntünk, de csak a virtuális világból, vagyis igazából onnan sem, csak Süsü beelőzött, akárhányszor kinyitom a laptopot, Picurka követeli a sárkányát (akitől szerintem fél is egy kicsit, mert ezerrel szorongatja az ujjamat, miközben nézzük, de hát a horror-sci-fi-thrillert is sokan nézik, hát még Süsüt). Esténként meg, tőlem teljesen szokatlan módon, alszom. De azért nem kell nagyon irigykedni, Picur újraindította az éjszakai műszakot, múlt héten menetrendszerűen kettőkör ébredt és kiabált, hogy menjek, mert helyzet van. Ilyenkor rutinosan lenyomjuk a vizet itat- pelenkát cserél – plüsskutyát keres programot, majd visszarakom Picurt az ágyba, Picurtól elhangzik az ultimate verdict: „Kaka!”. A bilire szoktatás alaptétele nálam, hogy hiszünk a gyereknek, így én bizony előveszem éjjel kettőkör is a bilit, rárakom a gyereket, mindezt persze minimál hang- és egyéb hatásokkal kísérve, nehogy jó bulinak tűnjön ez az egész, de mindhiába, Picur csak rötyög egy sort, majd feláll, hogy „kész”. Persze, amimkor visszarakom az ágyba, sértődötten visít... kb. három percig, aztán alszik mint a bunda. Váááááá!!!*

Napközben viszont nagyon jól szórakozunk, Picur ugyanis felismerte, hogy a beszéd nemcsak arra jó, hogy megnevezzünk dolgokat, hanem interakciók kiépítésére is alkalmas módszer. Ennek a tudatos felismerését a „Segíts!” vezényszó megtanulása hozta el, ugyanis Picur rájött, hogy így a legkülönbözőbb feladatok elvégzéséhez is lehet segítséget kérni!!! Azóta naponta ötvenezerszer hangzik el a segíts és persze anya megy és segít, apa megy és segít, sőt a nagymamák és nagypapák is segítenek, így Picur most már elképesztő  tudatossággal vezényli kicsi hadseregét. Tényleg tudatos lett a lány,tervez és céljai elérésére stratégiát gyárt, tegnap például odavitte a hokedlijét a szekrényhez és arról próbálta elérni a kedvenc könyveit (ami abszolút sikeres stratégia volt, azonnal elérhető polcra pakoltam át mindet), ma meg bejött utánam a fürdőszobába elkérni a fogkeféket és mivel tudja, hogy csak egyet adok oda neki ( a sajátját), előre szólt, hogy „Kettőt!”. Persze számolni még nem tud és az absztrakt gondolkodás sem az erőssége, kapott például egy új Bogyó és Babóca könyvet,amiben felfedezte a hörcsögöt, akit azonnal szigorú arccal elküldött a sunyiba, nehogy ebben az új mesében is megegye a virágokat, mert Hörcsög csak egy van és az virágot eszik. Egész en elképesztő dolgokra képes emlékezni, a babáját konzekvensen Katának hívja, vagy az unokatesó lánya után (akit nyáron látott kétszer) vagy a barátnőm után (akivel szintén hetek óta nem találkozott). Ma pedig megfogta a babája fülét és elkezdett valami bala-bala halandzsát énekelni, már éppen akartam szólni, hogy ez fáj a babának, amikor kapcsoltam, hogy a három (négy? öt?) hete a Ringatón hallott orosz mondókát ismételgeti, amiben a babák fülét fogva azt kell énekelni, hogy balalajka**.

Picur tehát egyre többet beszél és mivel pár szavát már megértjük, teljes bizalommal osztja meg a világról alkotott minden nézetét, néha hosszas fejtegetésekbe kezd (általában a kocsi hátsó ülésén vagy az ágyban a kutyának címezve), eszméletlenül aranyos. Ráadásul további pozitív hatásként a kommunikáció csökkenti a hisztik számát és mértékét, ugyanis most már ha akar valamit, akkor nem mindig vágja magát kétségbeesetten a földhöz, hanem
megpróbálja elmagyarázni, hogy mit akar. A szavakat ugyan nem értem, de sokszor a hangsúlyból is ki lehet találni, hogy mit akar, végső esetben meg lehet találgatni, hiszen végül Grand Plié is rájött, hogy Picur inni kér tőle az asztalnál. A találgatás néha már önmagában is jó móka, esténként például ki kellene találnom, hogy melyik mesét is szeretné Picur, ami azért nehéz, mert szerintem ő se tudja, csak élvezi, hogyha nemet mond, akkor annak KÖVETKEZMÉNYE van és anya belekezd egy másik mesébe is.

Azért nemcsak zsarnokoskodni tud ám, hanem tündérkedni is, női bájait az Apján teszteli, mosolyog rá, bájosan kukucsol, puszit ad neki és rötyög a viccein. Különösen azokon a vicceken nevet hangosan, amiket nem ért...
Kész nő... Tudja magát mórikálni is, ma például étteremben voltunk, ahol főállásban cuki volt és ezt tudta is magáról. Mondjuk nem volt nehéz dolga, nagyszülőkkel voltunk, akik szintén főállásban rajonganak érte, teljes az
összhang :-) Holnap meg másik nagymamákhoz megyünk, ott legalább majd ő is rajonghat egy kicsit az unokabátyjáért, akit imád.

*De nem panaszkodom, mert a „megbízom a gyerekben” módszer sikeres, Picur egész héten csak és kizárólag a bilibe végezte a nagydolgát (mármint itthon, mert a nagymamáknál még véletlenül se bilizne) és az előtte levő
hetekben is csak néhány baleset történt. Sőt már néha a kicsit is, és a gond itt sem a szándékkal van, hanem azzal, hogy a játék hevében ő is későn veszi észre, hogy ideje lenne bilire ülni.

**És igen, felnőtt emberek a fülüket fogva éneklik, hogy balalajka, szerintem ezért sem szabad a Ringatókon képi vagy hangi felvételt készíteni.