és tanul. Méghozzá nagyon gyorsan. Eddig főleg utánzott és ismételt, most viszont már felismeri a helyzeteket és magától alkalmazza a tanultakat. Én például nagyon ritkán emelem fel a hangomat, ha vele beszélek, amikor valami butaságot csinál, inkább kicsit meglepett-elítélő hangon szoktam rászólni, hogy "Piiiicuuuur!".
Hát a múltkor kocsiban ültünk és kért valamit, de nem értettem, hogy pontosan mit akar és ezért egy körte darabot nyomtam a kezébe. Persze nem azt kérte, ezért elnyomta a kezem, amiből kiesett a körte, bele az ülésébe. Közben persze váltott a lámpa, így nem kerestem a körtedarabot, hanem indítottam és vezettem tovább. Manócska meg felháborodottan elkezdte keresgélni a körtedarabot (utálja ugyanis, ha koszos lesz valamije) és szemrehányóan rámszólt: "Annnyaaaa!". Röhögve lehúzodtam és kihalásztam a körtedarabot, Picur legnagyobb megelégedésére :-)
Nagyon tudatosan tud már hízelegni, olyankor félrehajtja a fejét és huncutul mosolyog - általában az apjára. Vagy a nagyapjára, aki egy hét hiányzás után "Papika" lett (áhítatosan kiejtve). Szintén konkrét elképzelése van arról is, hogy melyik Boribont szeretné hallani lefekvés előtt, megpróbálja elmagyarázni: Mósus - a mókusost, miau - a cicást, Bonbonbon - mindegy csak Boribon legyen és gyorsan. Ha esetleg nem értem és Bogyóról kezdek mesélni, akkor felháborodottan magyaráz, kiveszi a könyvet a kezemből, becsukja, "Pá-pá!" és keresi azt, amelyiket szeretné. Pedig Bogyóékat szereti, mert a mesében szerepel a Hörcsög, aki megrágcsálja a virágok szárát és akit Babóca elkerget egy egyszerű "Menj innen!" kiáltással. Na, nálunk a hörcsög nem menekül meg ennyivel, Picur felháborodottan kiabálja neki, hogy "Nem, nem!", nyomatékosan pofozza a könyvet miközben Picur nyelven rendesen kiosztja a szerencsétlen állatkát. .jpg)
Érdekes módon, ha egyedül olvasgat, akkor csendben van és csak halkan morog valamit a bogárkákról és a hörcsögről és arról, hogy "erre-arra" forognak a napraforgók. A szavak többsége nem érthető, de a hanglejtésből ki lehet találni, hogy hol jár a mesében, nagyon cuki :-) Nem tudom, hogy azért csendesebb, mert nem kell produkálnia magát vagy azért mert koncentrál a mesére vagy esetleg azért, mert egyedül fél a hörcsögtől :-)
Igen, az önállósodással együtt megjelent a félelem is: az ismeretlenektől, a felé szaladó kutyáktól, a hangos buszoktól... és nemcsak megijjed (olyan eddig is volt), hanem egy ideig figyeli a helyzetet, majd pánikszerűen felmászik a nyakamba mint egy kismajom, miközben szirénázik hogy "Anja, anja, anja!". Ilyenkor igyekszem nem nevetni és nagyon magabiztosan viselekedni mint aki pontosan tudja, hogyan kell feje tetején visítózó gyerekkel szaladó kutya elől elugrani vagy idegenekkel barátkozni ...
Rémálmodik is, az elmúlt héten minden éjjel megébredt és kiabált nekem, szerencsére egy kis simogatással eddig megúsztam az éjszakai műszakot. Előrelátó barátnőktől még születése előtt kapott két doudout (akiket máshol nyunyunak vagy alvós állatkának hívnak), akik segítségével néha már magát is meg tudja nyugtatni: hallom a bébiőrben, ahogy hívja őket és sokszor még éjszaka is udvariasan köszön nekik, "Szijja!". Rászokott arra is, hogy szijjával hív bennünket ("Anja, apu, szijja!" vagyis gyertek és mondjátok, hogy szia), ugyanúgy mint ahogy "tessék" felszólítással kér el mindent tőlünk. Bár a múlkor már közölte velem, hogy köszönöm, de az nem számít, mert egész nap a nagymamájánál volt és onnan mindig ilyesmikkel jön haza. De ez a kis leírás ne tévesszen meg senkit, a gyermek csak udvariasnak tűnik, de a tessék igazából egy kőkemény parancs, három tessék után begurul, ha nem kap meg valamit vagy nem veszik el tőle azt, amit kínál, kiabál, sír és fenyegetve rázza a kicsi kezét. Hörcsög legyen a talpán, aki ilyenkor állja a sarat! :-)
