Ma hivatalosan is megkezdtük nyaralásunkat, ugyanis levittük Picurt a strandra. Én persze levittem a fél házat (krém, víz, keksz, csere pelus, vizespelus, textilpelus, labda, homokozószett, cserepoló, csere nadrág- ebből egyenesen három, kissapka, nyakvédős kissapka, három törülköző, úszógumi), ő meg fogta magát és a kislapátot és belegyalogolt a Balatonba :-)
Először meglepődött, hogy vizes lett a talpa (van gyerekeknek kialakított, lassan mélyülő, homokos rész), majd vigyorgott és gyalogolt volna tovább :-) Mivel nem engedtem (mert nekem még hideg a víz, ezért a gyerek sem mehet bele, szerintem egész jól belejöttem az anyaságba, nem?), inkább odament egy másik babához, akinek odaadta a kislapátját és cserébe megpróbálta elkérni a baba kiscsónakját. A dolog szépséghibája csak annyi volt, hogy az említett baba éppen a csónakban ült, ezért Picur megpróbálta kihajítani onnan, elvégre ott volt a babának a kislapát, legyen boldog azzal. Végül lebeszéltem a tervéről és kivittem a "biztonságos" játszótéri részhez, ahol megpróbált nem is kevés sikerrel, szemből felmászni a csúszdára, ahogy az unokatesójától látta. Mikor erről is lebeszéltem, visszasétált a partra és megpróbált bemenni a vízbe a rendes lépcsős lejárón, mert bent helyes fiúk labdáztak. De nem tudott rendesen kapaszkodni, felvenni nem engedte magát, így egy újabb terve hiúsult meg.
Szegénykém, itt már nekikeseredett, éhes is volt és fáradt (ja, aki reggel hatkor kel), ezért visszatipegett a mamához a fa alá, megevett egy dupla-adag gyümölcsös bébipapit és három babakekszet tízóraira és jelezte, hogy akkor mehetünk haza aludni.
Nekem azért tetszett a program (Emberek! Víz! Strand! Napocska!), szóval szerintem holnap is megyünk.
