de úgy tűnik, hogy Picur lejött a szerről. Mármint rólam, ha minden jól megy. Egyszóval nem szopizik, na!

Az úgy volt, hogy egy hónapja még naponta háromszor (sőt, négyszer) szopizott, ami láthatóan boldoggá tette és eszébe sem volt változtatni a helyzeten. Aztán jött az igazán jó idő, a kinti pancsolás és Fáncsizás, ami rendesen lefárasztotta, így délutánonként szó szerint kidőlt, engem meg elfelejtett :-) De reggel és este továbbra is lelkesen nekem esett, én meg azon gondolkoztam, hogy mi legyen, mert ugye volt az a tanács, hogy minél tovább szopizik annál jobb, meg volt az a tanács, hogy ideje abbahagyni, mert inenntől csak nehezebb lesz és már nincs szüksége rá. Mindkét tanács megbízható helyről jött, kedves-szép-kiegyensúlyozott gyermeket nevelő anyukáktól, de én összességében mégsem lettem okosabb... Néhányszor óvatosan megpróbáltam kihagyni a reggeli vagy esti étkezést, balhé volt belőle, nem is kicsi, sőt volt, amikor dühében még éjjel is felkelt enni, én meg féltem, hogy ez nem lesz egyszerű eset... Meg jaj, hogy lesz, ha elutazom, meg egyáltalán hogyan kell ezt csinálni, meg mikor és jajjajajajaj...

Aztán a csaj ma reggel felkelt, udvariasan kimászott az ágyából a kis ajtaján keresztül és elindult a konyha felé reggelizni. Reggel hat óra volt és csak néztem bambán, hogy most akkor mi van, Anya felesleges vagy mi?!?! Az van, hogy Picur kiflit szeretett volna reggelizni, mert már nagylány.

Aztán eljött az este is, fürdés, pelenkázó-asztalon pocak-fújás, rötyögés és egyebek után jött a pizsama, majd elindultunk az ágy felé. Picurka meg szépen a vállamra hajtotta a fejét, hogy akkor alszunk. Így le se ültünk (a szopi-fotelbe), hanem meséltem neki pár versikét, dadáltam egy kicsit és énekeltem altatódalt, ő meg ásított kettőt és lefeküdt aludni.

A szülésznőm mindig azzal biztatott, hogy a babák mindig tudják minek mikor jön el az ideje. Úgy tűnik, hogy ez tényleg így van. Én meg örülök, csak most egy kicsit feleslegesnek érzem magam....

PS: De azért annyira nem vagyok mélabús, hiszen én magyaráztam Picurnak, hogy mindenkinek könnyebb lenne, ha augusztusra befejeznénk ezt a mókát és ha igazán rendes akar lenni, akkor már július közepén szabadságra engedi anyát, mert ugye ha Régen Várt Látogató érkezik Messzi Földről, akkor azért mégiscsak illene koccintanunk egyet (kettőt-hármat...).