Ez a pici tündérlány, ugyanis
... HARAP!!! Méghozzá nem is kicsit! Ma le merészeltem venni az ablakpárkányról, ahonnan a Nagyapjával dumált, amire természetesen elkezdett kiabálni, illetve dühösen felémfordult és teljes erőből megharapta az államat. Először se köpni, se nyelni nem bírtam, aztán persze rászóltam, hogy nem-nem, meg ez fáj anyának és nem szabad és egyáltalán és gyorsan le is raktam a földre, hogy tudja, ez nem menő viselkedés. Naivan azt gondoltam, hogy mára ennyivel megússzuk. De nem. Délelőtt ugyanis, amikor meglátogattuk a helyi kultúrintézményt, hogy részt vegyünk a "Tücsökzene" elnevezésű programon, a Lányt feldühítette egy kisbaba, aki nem adta oda a rágókáját és beléharapott!!!! Hát, én teljesen kiakadtam! Mert engem megharapni, az egy dolog, de egy másik kisbabát!!! Milyen dolog ez már!!! Itt újra erélyesen kifejtettem a véleményemet és megpróbáltam elmagyarázni a Lányomnak, hogy a harapás a társadalmunkban nem elfogadott kifejezésforma. Nem tudom, hogy megértette-e, mindenesetre a foglalkozás további része zökkenőmentesen zajlott, én aktívan hajlongtam, énekeltem és tapsoltam (meg is dícsért ám a tanító néni!), a gyermek meg aktívan szarta le az egészet, elment könyveket olvasgatni.
A Vadállat itt éppen egy Túró Rudira támad:
Ui: Nagymama azóta is nevetve emlegett egy régen volt kisbabát, aki szőke volt és ártatlannak tűnő, mégis a szülei két kézzel alig bírták elég távol tartani maguktól, ha dühös volt, annyira harapott ugyanis... én nem tudom, semmi ilyesmire nem emlékszem...
