avagy üdvözlet Svájcból!

Jó lenne elmesélni, hogy milyen szép utunk volt, egészt Tirolt bejártuk tündéri kisbabánkkal, aki édesen végigaludta a hosszú kocsiút nagy részét, míg mi néztük a gyönyörű hegyeket, völgyeket, folyókat és a legelő teheneket. Hogy mennyire tetszik Picurnak Svájc, mutogat a tehenekre és élvezi a sok új élményt, milyen nagyokat alszik a friss hegyi levegőn, míg apukája kipiheni az elmúlt hónapok fáradalmait. Hogy milyen így dolgozni és sok új impulzust szerezni Anyának, amikre építkezhet a következő hónapok munkái alatt...

Jó lenne, jó lenne, dehát nem lehet, mert ide az igazat, csakis a színtiszta igazat vallom meg :-))

Azt, hogy Picur nem és nem akar a kocsiban aludni, legalábbis az autópályán soha, ott sokkal jobb Anyával kiabálni, hogy meséljen-játszon-énekeljen még, kb. 600 km-en keresztül, mert Schladming (első megálló) olyan messze van... De ebbe sem szabad annyira elfáradni, hogy ne tudjuk végigsírni az éjszakát abban az esetben, ha RÁCSOS kiságyban kell aludni (fúj-fúj-fúj, a rácsok ugyanis felállásra és rács-rázogatásra ingerlik a babákat), egészen addig, amíg végre apa mellé bújhat a Baba a franciaágyban. Másnap természetesen tovább kell kurjongatni a kocsiban, egészen addig, amíg a szülők Innsbruck látványosságai közül egyértelműen a játszótér megtekintése mellett döntenek :-) Útban Svájc felé szigorúan akkor kell elaludni, amikor Anya kivesz egy kirándulás erejére az innsbrucki sísáncnál (és kenguruban cipel), a kocsiban alvást pedig továbbra is szigorúan bojkottálni kell. Persze végül a kocsiban alváshoz is hozzá lehet szokni, fő szabályként mindig el kell aludni a városból hazafelé, amikor Apa a délutáni alvásra visz haza a hotelbe - ott pedig fel kell ébredni és alvás helyett egész délután szórakoztatni Apát, a hős babysittert!

Legalábbis a Lányom így gondolja. De nem panaszkodom, mert egyébként meg tündéri, minden érdekli (főleg a legelő kecskék a hotelnél), a schladmingi rácsos ágy kivételével nem problémázott az idegen ágyon, habzsolja a svájci reggeliket (kinézi a szánkból a sonkás zsemlét, nem jósolok hosszú életet a tápszernek), Apját egyenesen imádja (és láthatóan nem bánja, hogy én eltűnök napközbenre),úgy általában jókedvű és rossz mint egy kisördög. Reggelente szétszedi a szobánkat és rötyög, amikor kergetjük, esténként feláll a kiságyban és hosszan magyaráz nekünk, lebontja a kerítést a kecskéknél, visítozik a konferencia-résztvevőkkel, mi meg csak nézünk-ámulunk, hogy hogyan lehet nekünk ennyire tündéri Picurunk :-)

Jó nekünk!!!!!!

Ui.: A kép az innsbrucki sísáncon készült.