Az már jó jel, ha Picur nem sírva kel, hanem kipihenten, mosolyogva. Ilyenkor ugyanis nem kiabál, hanem kedvesen szólongat Bennünket, vagyis van időm felébredni, kicsit hallgatózni, ráérősen felkelni és mosolyogva bemenni Hozzá :-) Win-win helyzet, kár, hogy ritkán gyakoroljuk... De ma így indult a nap és így is folytatódott: flow volt, persze a magunk fogyasztói társadalmas módján, tehát vásárolgattunk és cipőt próbálgattunk kettesben a Lányommal, de közben egymásba feledkeztünk és a pillanatra koncentráltunk, szóval tényleg áramlott a chi ezerrel.

Nagyon jó, mert Picur már teljesen interaktív, mondom neki, hogy "Lányom, most lemérjük a lábad!", mire ő rúgkapál és előre röhög rajtam, meg huncutul néz és én is nevetek, és persze jó sokáig nem mérünk lábat. Meg beszélgetünk sokat: "Látod Picurkám, Anya most kávét főz." (ez egy elég jellemző nyitó mondat :-)- "Tatatatata" - "Igen, rak bele krémport és cukrot."-"Neemnememememe"-"De, rak bele, néha neki is jár"-"Babababa"-"Igen, hamarosan a baba is jár." (Így tanul szabad asszociálni a gyerek).

Most már játszani is tök jól lehet vele, ma például egyenként kivettünk mindent a zenélő csiga házából (formabedobós játék egyébként), és mindenről megbeszéltük, hogy piros vagy kék vagy narancssárga és, hogy háromszög vagy csillag vagy virág. És nem, ez nem abból állt, hogy én csak úgy beszéltem a vakvilágba, hanem Picur az ölemben ült, egyenként kivette a formákat, és amíg meséltem, forgatta őket a kis kezében, nézegette, közben meg rámnézett, figyelt és tanult. Nagyon durva, látszik ahogy forognak bent a kerekek, megszemlélte azt is, hogy Anya jó pedagógiai érzékkel egy kupacba rakta a háromszögeket és a csillagokat.. jó sokáig nézte a kupacokat a földön, majd nevetett és mindent széttúrt :-))) Mondjuk, kisebb nézeteltérésbe keveredtünk, amikor kiderült, hogy Anya vissza akarja pakolni a formákat a csigába, mert hát, ugye nehéz munkával kiszedünk mindent és utána tessék... De elég gyors voltam, és így pár méltatlankodó kiáltás után újrakezdtük a játékot.

A shopping meg már esedékes volt, Picurnak eszébe jutott, hogy hopp, ő már elmúlt 9 hónapos és gyorsan kinőtte a 6-9 hónaposoknak szánt ruhákat, így hirtelen vennünk kellett néhány felsőt és pizsamát. Azt meg már tudjuk, hogy felállt, amiből persze az következik, hogy most mindenhol ÁLL, a játszótéren is, szóval vennünk kellett cipőt is.. Nagyon szép kis lila cipőt kapott :-) Miután hazajöttünk, jelentőségteljesen ránéztem Maczkóra és azt mondtam: "Elkezdődött". Ő persze hirtelen nem is értette, de sebaj, én szóltam, nem lepődhet meg, ha pár év múlva a lánya kétségbeesett, "nincs mit felvennem" tekintettel áll a cipősszekrény előtt...

És igazán jófejek voltunk, mert hazafelé jövet megálltunk meglátogatni Nagymamát, aki éppen fodrásznál volt, ezért lementünk a fodrászhoz, ahol Nagymama megmutogatta az unokáját a fodrásznak, a hajmosó lánynak, a kozmetikusnak és a manikürősnek, illetve a jelenlevő szerencsés vendégeknek. Az unoka pedig jólnevelten mosolygott és egyfolytába a Nagymamánál akart lenni, nem engedte, hogy visszavegyem, amitől persze az érintett teljesen elolvadt és büszke volt :-))

De az egész nap megkoronázása az este volt, amikor kivételesen én fürdettem Picurt, majd nagyon hancúroztam vele a pelenkázóasztalon (ez egyébként már szokásunk, ott én nézek huncutul és úgy teszek mint aki mindjárt belefúj a Baba hasába, amitől említett Baba kacag és ha mégsem fújok bele, akkor sikongatva követelőzik. Nagyon jó mulatság, igaz eléggé megnehezíti a pizsama felvevését, mert a Baba mindig kidugja a hasát :-) Szóval, az igazán csajos nap után összebújtunk a fotelban és etetés után még duruzsoltam Picurnak egy kicsit. Ő meg adott nekem egy puszit!!! Már régebben is kaptam puszit, ilyenkor odadugja az arcomhoz az arcát és kinyitja a száját (mintha meg akarna harapni, csak nem harap) és nagyon kedves arcot vág. A családban mások is kaptak puszit, szóval a mutatvány nem ez volt, hanem, hogy nagyon-nagyon kedvesen megnézegetett, rámmosolygott és puszit adott. Én persze elolvadtam és mondtam neki, hogy "Jaaaaj, de finom babapuszi!", ami annyira megtetszett neki, hogy adott még egyet. És még egyet. És még egyet. És addigra már megint nevettünk, mert én tiszta nyál voltam, Picur meg folyamatosan tátogott, majd kacagott és persze nem aludt el, de nem baj.

Szép nap volt. Köszönöm!