Mert az irodalom rólunk szól...
Varró Dániel: Altató apukáknak (ezt egyre kétségbeesettebben kell mondogatni)
Ej, kicsi fiam, te pöttöm,
aludj el most már, de rögtön.
Ajj, kicsi fiam, te nudli,
hagyd az anyádat aludni.
Fejezd be már a rinyádat,
és hagyjad aludni anyádat.
Itt van apád, aki karon visz,
hogy nem ejt le, abban nagyon bizz,
és ne bömbölj már, na ne bömbizz.
Meg kéne téged böfögtetni,
vagy a bölcsőbe befektetni?
Borús és deprimált apádnak
egyetlen árva csillaga,
ne akarjad, hogy énekeljek,
aludj el szépen, kisbaba.
Alszik a ciciben a tej,
a farpofán a friss kaka-
most nem pelenkáz át apu,
aludj el szépen, kisbaba.
Ordítasz adta kölke, mi?
Nem hagyod apád költeni?
Megírta Ady Endre is, mi van:
aludj, mikor az apád altat.
Most apád altat kisfiam.
A vers Varró Dániel: Akinek a lába hatos - Korszerű mondókák kisbabáknak című könyvből származnak
