Nekem egyébként is mindig az van, mármint íráskényszerem, így fejben egész nap blogolok a Lányról, csakhát, idő az ugye kevés, a program sok és még a nap is kisütött, szóval nézzétek el nekem a nagy szüneteket, jó?

Pedig nagyon sok mindenről be tudnék számolni, mert Picurnak folyamatosan nyílik az értelme és ezzel együtt az akarata (hajajaj), egyre többet ért és mond, folyamatosan kommunikál velem és másokkal is. Ez a különbségtétel igen fontos, merthogy a világban mostmár egyértelműen kétféle ember létezik: Anya és NemAnya. Igaz, jobb napokon Maczkó és esetleg Nagymama határestnek számítanak* :-) Ez persze egészen megható (lenne), hiszen Picur CSAK NEKEM adja legkedvesebb mosolyát... és leghidegrázóbb ordítását (=NEM AKAROM!!!), kitartó vinnyogását (=HAGYD ABBA!!!), legmérgesebb méltatlankodását (=KAJÁT!!!) ésatöbbi, ésatöbbi. De persze az a bizonyos mosoly mindenért kárpótol.

A többiek ezzel szemben hosszas megfigyelésben és nagy mosolyokban részesülnek, igazi PR gyerek a Lány. Az alábbi képen például Nagypapát nézegeti meglepődve:

Egyébként ez jó, mármint, hogy szívesen mosolyog, a múltkor például átadták nekünk a helyet a buszon a kedvéért. Gyorsan fogtam is a gyermeket és levittem a piacra vásárolni, és nem csalódtam: csupa gyönyörű áruval és bónuszként egy nagyon fáradt gyerekkel értem haza. A piac ugyanis a világ hetedik csodája, hiszen ott minden élénk színű, illatos és "kedves emberek"** beszélgetnek a babákkal. Picur nem győzte forgatni a buksiját a kenguruban :-)

Azért a legjobb bulik mégis otthon zajlanak, eljött az ún. testkontakt-játékok ideje, ami kevésbé szigorúan azt jelenti, hogy Picur élvezi, ha belefújunk a pocakjába, ha puszilgatjuk a pofiját (bár lassan immunis lesz), ha kerecske-gombocskázunk a tenyerével vagy ha csak egyszerűen a hasunkra rakjuk és együtt nevetünk:

A sok vidámság mellett vannak dolgok, amiket Picur nagyon is komolyan vesz, úgymint evés, alvás, ujj-szopizás és fürdés. Az első három evidens, épeszű ember ezen tevékenségek közben nem zavarja a gyermeket, főleg, ha érzékeny a dobhártyája. Na, de a fürdés! Szögezzük le, Picur imád fürdeni. Ahogy lábacskája a vízbe ér, elszánt arccal elkezd rugdalni és ezt egy percre sem hagyja abba, láthatóan életcélja, hogy a kiskádba ne maradjon fürdővíz. Néha rámosolyog közben Maczkóra és magyaráz neki valamit (gondolom a locspocsolás-technikájáról vagy a megfelelő lendületről, amivel a kacsát is fel lehet borítani), Maczkó meg helyesel, mire Picur újra a vízre koncentrál és elszántan tovább rúgkapál :-)

És persze tud koncentrálni is, mert ugye ki tudná elsőre eldönteni a fényképezőgépről, hogy mi fán terem:

Amint a képről is látszik, már határozottan nyúl a dolgok után és már határozottan ellenzi, ha valamit nem kap meg. Először csak dühöngve mondja a magáét, majd sikít egyet-kettőt, végül (értsd: két másodpercen belül) maximum hangerőre kapcsol és úgy ordít, hogy belevörösödik és beleizzad a feje, ijjesztő. Kiutat csak figyelemeltereléssel nyerünk, ezért lehetséges például, hogy a kocsiban ülve Maczkóval az "Egy napon mikor Micimackónak" című dalra írt átköltésekkel beszélgetünk. Tehát énekelve: "Egy napon, mikor Micimackónak nem tudom merre menjünk. Eszembe jutott, hogy venni kéne talán ma egy kis vajat..." és így tovább. A gyerek meg hátul rötyög (mondjuk, ezen nem csodálkozom).

Ennek ellenére ezt a dühöngést én még mindig jobban szeretem, mint amikor keservesen sír, mert mondjuk jön a foga :-( Márpedig a fogak folyamatosan jönnek, már kettőnél tartunk, vagyis inkább másfélnél, mert a másodikból még csak néhány fehér dombocska látszik ki. Megpróbáltam ezt is lefényképezni, amin mi ketten Picurral igen jól szórakoztunk ("Mondjad, Kincsem Anyának, hogy áááá!" - Picur nevet, majd mikor kattintanék kidugja a nyelvét, amin én nevetek, ezért ő még jobban kaccag és kezdjük előről). Kép viszont nem készült. Esetleg következőre, addig várjatok újra szép türelemmel. Köszönjük!

*Picur nekik is hajlandó ordibálni :-)

**alias gügyögő öreg hölgyek, akik a gyerekhez beszélnek, de Tőled várják a választ, brrrr!