Összegzés bizony, éppen azt kellene írnom a Nagy Műhöz, de borzasztóan nincs kedvem, pedig lehetne, mert a gyermeket hibernáltam (jó móka, három óra tuti mély alvást jelent) és már nincs mit pótcselekednem, ugyanis nemcsak a lakást takarítottam ki, de már őszibarackot és szilvát is raktam el Picurnak télre, egészben fagyasztva, meg pürésítve, hogy hipp-hopp kész legyen a Picur-hami, ha szükséges. Na, jó még vasalhatnék pelenkákat, de azt anyósom mindig megcsinálja, ha átjön azt majd később fogok...

Inkább összegzem Picur eszméletlen ütemű fejlődését az elmúlt három hónapban, avagy 15 hétben. A száraz adatok szerint a gyermek 65 cm és 5710 gramm, de persze ez nem biztos, mert a mérés szerinte a világ legjobb játéka, ezért angolna módra tekereg, amikor Maczkó közelít a centivel és mind a keten jókat röhögnek, amikor az utolsó pillanatban, hopp, felhúzza a lábait az álláig, hogy "na, most mérj meg, ha tudsz!". Ezzel ellentétben a mérleget utálja, így aztán azon is angolna módra tekereg, amitől a digitális mérleg mindenféle számot kiír, majd elvileg ad valami középértéket, de szerintem csak feladja és kiír valamit, hogy vegyük már le a gyereket. Ráadásul a gyermek súlya sok-sok biológiai tényező függvényében alakul, azaz kevésbé virág nyelven nem mindegy, hogy előtte mikor volt tele a pelus. Talán a kevésbé száraz adatok beszédesebbek: nagyon szép baba, tényleg hosszabb a kortársainál és már olyan pocakja van, hogy muszáj belepuszilni :-)

Szerencsére nagyon jó baba: reggel olyan vidáman ébred, hogy érdemes kinyitni a szemed, mert teli szájjal nevet Rád és sikongat izgalmában, hogy új nap kezdődik. Ez különösen azóta jó móka, mióta rávettük, hogy ezt ne reggel hatkor csinálja, nyolckor például mi is vele örülünk. Már minden, de minden érdekli, így az örömködés nem tart sokáig, mert utána el kell indulni felfedezni a világot, lehetőleg anya öléből. Megállás nincs, legalább háromszor körbejárjuk a lakást, hosszan elidőzve az érdekesebb helyeken (virágzó hibiszkusz, hűtőmágnesek). Mivel tényleg minden érdekli, napközben hosszú sétákra indulunk a kenguruban, ami azért vicces, mert így nemcsak a környéket ismerjük meg, hanem a szomszédokat is (hány éves, hogy hívják..stb.). Az ilyen találkozások alkalmával persze Picur ezerrel mosolyog, mert mint azt már páran tapasztaltátok a gyerek tiszta "PR gyerek": ha társaságban vagyunk, akkor csak szépen néz és nagyokat mosolyog, majd bezsebeli a bókokat. Itt éppen a hintaágyon flörtöl (az áldozat meg fotóz):

Bezzeg, ha este otthon vagyunk!! Mérgesen kiabál velünk, hogy ha nem akarjuk, hogy a szomszéd kihívja a gyámhatóságot ("Jó estét, az a gyanúm, hogy a szomszédban élő gyermeket nyúznak!"), akkor azonnal hurcibáljuk körbe a nappaliban vagy vigyük a konyhába vagy legalábbis énekeljünk valami vicceset miközben táncoltatjuk az elefántját. De legalábbis ne próbáljuk elaltatni, mert azt majd ő tudja...

Egészen vicces dolgokat is tud már, főleg az aranyos, ahogy minden alkalommal megörül az etetésnek: nagy szemeket mereszt, vigyorog és továbbra is hangos "Heő, heő, heő" kiáltásokkal köszön ilyenkor :-)) Az etetés után a második kedvenc elfoglaltsága a malac rágcsálás, amit onnan lehet tudni, hogy a malacért hajlandó odanyúlni, azt megfogni és a szájához emelni - a többi játékot inkább csak nézegeti és esetleg beszél hozzájuk. Mondjuk ma a Sárkány kezét is megfogta, igaz nagyon óvatosan, végül is, az mégiscsak egy SÁRKÁNY! A pillangóval szemben azért még most is tanácstalan:

Most már nagyon szeret fürdeni is, ami jó, viszont így utál kijönni a kiskádból, ami rossz. Mármint rossz egy üvöltő gyereket krémezgetni és öltöztetni és utána viszonylag nehéz egy, a hisztitől vörös fejű és csukló gyermeket megetetni is...

Összességében azért nem sír sokat, például már sapkában is érti a viccet, ha arról van szó: