Na, jó igazából a tegnapi nap hőse, mert megmentett egy nagyon gyötrelmes hazaútról a Balatonról. Ugyanis Picur mostanában nem alszik el a kocsiban, hanem nézeget, illetve társas ember révén megpróbál kapcsolatot teremteni a kocsi háttámlájával. Dehát a háttámlák igen antiszociálisak (csakúgy mint a Pillangók, ha emlékszünk), így Picurkám kb. 10-15 km elteltével hangosan követeli, hogy találjak ki valami szórakoztatóbb elfoglaltságot mint az autókázás. Ha ennek nem teszek eleget, akkor elég komoly bünti következik (fejhangon való sikítozás, mostmindjártmegfulladok hangokkal kísérve, néha csendekkel tarkítva, hogy találgathassak vajon mi történik hátul, de semmi különös, csak Picur lendületet vesz). Szóval nem pont relax-üzemmód a vezetéshez.

DE! Tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve felapplikáltam a Sárkányt a hordozóra, amiben Picur ült. És láss csodát, béke lett, csend, rend és nyugalom. A Sárkány ugyanis színes, meg van szárnya (kettő is!), meg csörgő van a kezében, meg virág, szóval nagyon kulturált lény és ráadásul szociális is, ugyanis a mozgó kocsiban néha csörög. Picur egészen Érdig (!!!) beszélgetett vele, aranyosan gügyögve :-) A barátkozásnak ekkor is csak az vetett véget, hogy leszereltem a Sárkány*t, hogy ugyan már aludjon is a gyerek valamit vagy nagyon durva lesz a fürdetés...

Respect tehát a Sárkány kitalálójának, megtervezőjének, kivitelezőjének, forgalmazójának és természetesen az ajándékozónak is :-))

*egyébként a Sárkány nem volt újdonság Picurnak, már több esetben is dumált vele a Balatonon, sőt egyszer már a hasát is megtapogatta, szóval lehet, hogy nem is barátkoztak, hanem a régi haverságot elevenítették fel, nosztalgiázva a sok közös kalandon, nem tudom, én vezettem és igyekeztem nem belehallgatózni a magánbeszélgetésbe