ahogy a nagykönyvben meg van írva. Én sose értettem, hogy mi az a fejlődési ugrás, mert hogyan lehet, hogy tegnap még nem tudta, ma meg már gyakorolja?? Pedig lehet. A múltkor még figyelmeztett a védőnő, hogy rakjam többet hasra Picurt, mert egyenlőre nem tartja jól a fejét, nagyon bóklászik szegénykém, ha ülésbe húzom. Hát hasra raktam, ő visított, én énekeltem/malacot raktam elé (nagy haver!)/szólongattam, majd mikor meguntam a visítást a hátára fordítottam és újra jóban voltunk. Ma reggel is hasra raktam, a két alkarjára támaszkodva. Ezen úgy meglepődött, hogy elfelejtett visítani, így viszont volt ideje nézelődni a magasból :-) Mikor felvettem a mellkasomra, őt gyorsan ki is próbálta, hogy itt is lehet-e ilyet, és mivel eléggé vízszintes helyzetbe voltam lehetett :-) És hirtelen farkasszemet néztünk :-))) Bocsánat, NÉZTÜNK!!! És néztünk....néztünk...néztünk... míg Picur el nem fáradt. Illetve sajnos, utána is, mert ha egy baba valamit megtanul, azt gyakorolni akarja bármi áron is, így fordult a kocka: idáig azon küzdöttem, hogy emelje a fejét, most meg azon, hogy rakja már le.. Persze egy dolog változatlan maradt: Picur most is visított. Csak most a fáradtságtól...

Lassan már otthon is meg lehet majd tekinteni ezt a sok új tudományt, de addig is egy sztárfotó a hétvégéről: